Dátum: 2014.03.21 Szerzo: Székely László (MTA,BTK Filozófiai Kutatóintézet)
A kérdésre, „görbült”-e tér egyértelműnek tűnik a válasz: „görbült”, hiszen a relativitáselmélet „bebizonyította”. Poincaré, Einstein, Jánossy és Harvey Brown művei alapján azonban ez a kérdés nem ilyen egyszerű.
Összefoglaló
A kérdésre, „görbült”-e tér – azaz az eukleidészi geometriától különbözik-e szerkezete – ma mind a hivatalos, mind a népszerű tudományban egyértelműnek tűnik a válasz: ott ahol tömeg található, a tér – illetve a téridő – „görbült”, hiszen a relativitáselmélet „bebizonyította”, hogy a tömeg hatására a téridő szerkezete elveszíti eukleidészi jellegét, és a téridőnek éppen ez a nem eukleidészi jellege az, ami a gravitációs jelenségek oka. Előadásomban Poincaré és Einstein – továbbá részben Jánossy Lajos és Harvey Brown – vonatkozó művei alapján meg fogom mutatni, hogy ez a kérdés nem ilyen egyszerű:
a téridő görbültsége nem a természet, illetve nem a fizikai tér és idő jellegére vonatkozó objektív fogalom, az nem a tér és az idő elméleteinktől független sajátossága. Poincaré tézise érvényes: a fizikai geometria csak akkor jöhet létre, ha a fizikai jelenségeket és a geometriát egymáshoz rendeljük, és az egymáshoz rendelés módjának megválasztásában szabadságunk van.
Ha Einstein olyan fizikát alkotott, amely a nem eukleidészi terekkel dolgozik, akkor ez nem a tapasztalati fizikai világ megkérdőjelezhetetlen kényszeréből, hanem Einstein filozófiai nézeteiből és racionalitáskoncepciójából fakad, mellyel szemben alternatív elképzelések fogalmazhatóak meg.
Mindez azonban nem vezet a fizikai elméletalkotás önkényességéhez: a megválasztott geometriával minden esetben ugyanazon megfigyelhető fizikai jelenségeket és összefüggéseket kell leírnunk.
Az einsteini filozófiai koncepció megkérdőjelezése nem jogosít fel bennünket a relativitáselmélet elvetésére, és Einsteinellenes, antirelativisztikus nézetek hangoztatására.
Éppen ellenkezőleg: a filozófiai megfontolások csak a mai fizika keretében általánosan elfogadott fizikai tapasztalatnak, továbbá a relativitáselmélet matematikai-fizikai magjának és az einsteini elméletnek, mint e mag egy lehetséges értelmezésének elismerésén alapulhatnak.
Az eltérő filozófiai megközelítésekből nem következik az einsteini elmélet „cáfolata”: a filozófiai elemzés csupán az einsteini koncepcióval fenomenológiailag és matematikailag kompatibilis alternatív magyarázatok lehetőségére hívhatja fel a figyelmet.
Mindezek nyomán tudományos tételként kijelenthető, hogy a „tér görbültségé”-re vonatkozó kérdés nyitott, de nem abban az értelemben, hogy vajon az „igen” vagy „nem” a helyes válasz-e rá, hanem
- egyrészt abban az érelemben, hogy a geometriának a fizikai térhez való rendelése során a Poincaré-féle tétel alapján adó két logikailag lehetséges út közül melyiket ésszerűbb választani a modern fizika kontextusában;
- valamint abban a tekintetben, hogy vajon kielégítő-e a relativitáselméletben ma alkalmazott geometria leírás és magyarázat, vagy éppen ellenkezőleg: a „geometriai” helyett tovább kell lépni a „fizikai” relativitás felé.
[A cikk teljes tartalma a mellékelt pdf dokumentumban olvasható. Székely László: Görbült-e a tér?]
[Az előadáson készült felvétel is elérhető az előadó kommentátjával: "Mivel a hangfelvételből nem derül ki egyértelműen, hogy Jánossy Lajos könyvében tudatosan leegyszerűsített feltételekből, a filozófia szókratészi módszerét követve számolt ki pontatlan előrejelzéseket, mint amiképpen az sem, hogy ugyanezen könyvének végén a helyes előrejelzéseket is kiszámítja, kérjük, hogy Jánossy kvalitásainak helyes megítélése érdekében a hangfelvétel meghallgatásával párhuzamosan olvassa el az Az einsteini és a Jánossy-féle relativitáselmélet ekvivalenciájáról és Jánossy szókratészi módszeréről című kiegészítő írást." (A felvétel onnan érhető el.)]
Kapcsolódó anyagok: ETTEst 2014/02 - Görbült-e a tér? Poincaré, Einstein... a fizika geometrizálásáról Csatolot fájlok: gorbult-e_a_ter_irasos.pdf